"Teljesítmény centrikus társadalmunkban megtanultuk, hogy tisztelnünk kell az erőt, és lepleznünk kell gyengeségeinket. Pedig ha elfogadjuk a gyengeséget, akkor közelebb kerülünk magunkhoz, hisz az is a részünk." (Peter Lauster)


"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Mert mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (Biblia II.Kor. 12:10)



Magamról - Az én történetem

Magamról

 

Véghné Karsai Anita vagyok, mentálhigiénés segítő szakember. 

Férjemmel és négy gyermekünkkel Budapest közelében élünk, Etyeken.

 Szeretem a csendet, nyugalmat és szeretem a mozgást, nyüzsgést, változást is.

 Szeretem a szabadságot, és a bizalmat. A célom, hogy ezt adjam a hozzám fordulóknak. Annak szabadságát, hogy önmaguk lehetnek a segítő kapcsolatban, úgy ahogy vannak ott és akkor éppen. Magyarázkodás, mentegetőzés nélkül, hiszen a valóság igen-igen bonyolult tud lenni, és legtöbbször az is, vagy még annál is bonyolultabb...

 Szeretek bízni az emberekben, mert azt tapasztalom, hogy érdemes.

 Szeretem az emberi lélek történéseit figyelni, mert újra és újra rácsodálkozom, hogy micsoda egyedi alkotás mindegyik lélek, minden ember.

 

Az én történetem

2012. nyarán szereztem meg másoddiplomámat - a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Pszichológia Intézetében - mint mentálhigiénés segítő szakember.

Harmadik gyermekünk születése után lettem biztos abban, hogy az új hivatásommal szeretnék foglalkozni (korábbi diplomámat közgazdaságtanból szereztem), de a formát, "a hogyant" még kerestem.

Az utolsó "lökést", hogy elinduljak egész konkrétan a hivatásgyakrolás irányába, az adta, hogy én is részt vettem egy tanácsadó kapcsolatban.

Ennek során saját élményt szereztem arról, hogy milyen pozitív változások történnek a segített félben. 

Valódi feltöltődés, önmagamra találás lett ennek a segítő, tanácsadó kapcsolatnak az eredménye.

Miközben számos fájó érzéssel és ténnyel is szembe kellett néznem a beszélgetések alatt.

Ráadásul az elején egyfajta bizonytalansággal is, hiszen nem kaptam konkrét válaszokat a bennem dúló kérdésekre, szorongásra.

Nem azt kaptam, amit eleinte szerettem volna (gyors és világos válaszokat, megoldásokat, "útbaigazítást"), hanem azt, amire valóban szükségem volt.

Pótolhatatlan elfogadást és figyelmet.

Bizalmat. Teret. 

Időt és türelemet, hogy szavakba önthessem (megtanuljam szavakba önteni) a bennem zajló érzéseket gondolatokat, aztán hogy egyre őszintébben és árnyaltabban tehessem mindezt. 

Elindított egy olyan úton, ami során folyamatosan tanulom magamat és az érzéseimet igazán mélyen tisztelni és komolyan venni.  Az életemet mindinkább ezekhez igazítani.

A saját változásom pozitívan hat a szűkebb és tágabb környezetemre is, a kapcsolataim minőségére.

Életemet rendkívüli mértékben meghatározó élményemmé vált.

Olyan értékre leltem, amelyet érdemes továbbadni.